A fő ígéret az, hogy a jövő évi hiány a GDP 2,2% -a lesz, körülbelül 5,5 billió rubel (49 milliárd font), ami az idei év körülbelül 3% -a. A költségvetési bevételek az előrejelzések szerint 7,5% -kal nőnek, ami az infláció mérlegelése után alig 1%. A költségek kevesebb mint 6 százalékkal növekednek, ami reálértékben 1 százalékkal csökken. Az ukrajnai invázió óta először a kormány még azt is tervezi, hogy a nehéz időkre újratölti az ország Nemzeti Uniós Alapját. Ennek az alapnak a kétharmadát már elköltötték az orosz háborús gazdaság fenntartására.
Az egész úgy hangzik, mint körültekintő pénzügyi politika, és az lenne, ha valaki elhinné. A Pénzügyminisztérium terve szerint a gazdaság jövőre 1,4% -kal fog növekedni. A Central Bank 1,2% -os növekedést vár el, míg O csak 0,5% -os növekedést. A minisztérium azt is feltételezi, hogy az infláció az év végén 6,8% -ról 2027 végére a 4% -os célértékre csökken. Az átlagos oroszok, akik naponta nézik az árakat, másképp gondolkodnak. Azt várják, hogy az árak a következő évben 14,2 százalékkal emelkedjenek, és elismerik, hogy az általuk fizetett árak most 15,1 százalékkal emelkednek. Csak az olaj árának előrejelzése óvatos. De az a szabály, hogy miután a költségeket összekapcsolták az olajbevételekkel, 2029-ig felfüggesztésre került, és így a kormány szabadon költhet.
Két dolog határozza meg, hogy ez a költségvetés valójában hogyan fog végződni, és a Kreml nem szeret beszélni sem. Az első, amit a háború Ukrajnában valóban kerül. A második az, hogy a kormány ragaszkodni akar-e az adataihoz. Az első kérdéssel kapcsolatban Anton Siluanov pénzügyminiszter legalább őszinte volt a kormány prioritásaival kapcsolatban. A védelem az első, valamint a szociális kifizetések, amelyek segítenek megőrizni a lakosság nyugalmát: a fegyverek, a gyár modernizációja, a katonák fizetése és a családjuk pénze. Pontosan mennyi pénzt költenek el, és mire, egy szűk körön kívül senki sem tudja, ahogy az előző években is sok ilyen kiadás titokban marad. A közzétett számokat a Pénzügyminisztérium és a hadsereg tábornokai közötti tárgyalások első ajánlatának kell tekinteni. A tábornokok ritkán veszítenek a technokraták előtt.
Ami azt illeti, hogy a kormány betartja-e a számokat, a múlt magáért beszél. Moszkva az invázió óta nem teljesítette a deficitet. Tavaly a GDP 0,5% -ának megfelelő hiányt ígért, és az évet 2,6% -kal zárta le. Az idei 1,6 százalékos célt február óta túllépték; az év végére a hiány várhatóan eléri a 3 százalékot.
Egy évvel ezelőtt a minisztérium bejelentette, hogy 2026-ban csökkenteni fogja a katonai kiadásokat; szinte biztosan véget ér az év azzal, hogy többet költ. Az érzékeny «egytizedével csökkenteni kívánt kiadásokat félretették, amikor az iráni háború jelentősen megemelte az olaj árát. Még ez a hirtelen nyereség is nagyrészt megszűnt, a kemény rubintól és az olajtársaságoknak történő kifizetésektől, hogy a benzin a belföldi piacon maradjon.
Akkor ez a költségvetés kinek szól? Először is, az orosz központi banknak. A kamatok továbbra is fájdalmasan magasak, és a Kreml azt akarja, hogy leszálljanak. A központi bank azt mondta, hogy először költségvetési fegyelemre van szüksége, és ezt a költségvetés pontosan papíron nyújtja. Ez teret adna az Orosz Banknak, hogy tovább csökkentse az árakat. De ha a számlák elromlanak, ahogy korábban is, az árak tovább emelkednek.
Addig is valakinek ki kell fizetnie a számlát. A jövedelemadó, a társasági nyereségadó és a hozzáadottérték-adó emelését követően a kormány most még kevésbé látható forrásokból követel pénzt. A megtakarításokból és beruházásokból származó bevételeket a legmagasabb progresszív szinten adóztatják; a háborús veteránok természetesen ki lesznek zárva. A bányászati vállalatok és a vegyi hulladék előállítói azon kevesek közül, akik még külföldön is jól boldogulnak, a rendkívüli nyereségre vonatkozó egyszeri, életbevágóan magas adót vetnek ki. A < x0 nem barátságos országokból származó, » blokkolt megosztottsági adó több mint kétszeresére nőne. A külföldi online vásárlás többe fog kerülni, mint a dohányzás és az alkohol, míg az önkormányzati közüzemi számlák a tervezettnél gyorsabban növekednek. Mindazonáltal továbbra is kétségek merülnek fel afelől, hogy a hiány és az adósság a Pénzügyminisztérium által meghatározott határokon belül marad-e.
Hogy őszinte legyek, a nyugati színvonal szerint egyik sem tűnik rossznak. A GDP körülbelül 2% -át kitevő hiány irigységet jelentene Washingtonban, Londonban vagy Párizsban. Oroszország államadóssága kevesebb, mint a GDP egyötöde. Amerika 126 százalék, Franciaország 118 százalék, Nagy-Britannia pedig közel 100 százalék. Japán adóssága meghaladja a 200% -ot, de a befektetők még nem hagyták el kötvénypiacát.
A különbség azokban rejlik, akik kölcsönöznek és pénzt használnak. A nyugati kormányok kölcsönöznek a világ minden tájáról. Oroszország, kizárva a nemzetközi piacokból, csak bankjaitól és kétoldalú kamatlábakkal vehet fel kölcsönt. A pénz nem jár közutakra, gyárakra, iskolákra vagy kórházakra. A kagylókat és a félelmet választják, nem termelnek semmit, amit bárki megvehet. Ezért ezek a költségek nem növelik a gazdaság termelékenységét vagy potenciálját. Az azonos termékekért versengő több pénz magasabb árakat jelent. A magasabb árak magas kamatlábakat eredményeznek. A magas adókulcsok olyan civil vállalkozásokat ösztönöznek, amelyek nem támaszkodhatnak állami megrendelésekre és támogatásokra, míg a védelmi ágazat ezek ellenére is működik. E ciklus minden egyes forgásával kiterjeszti a gazdaság két része - a hadsereg és a civil - közötti szakadékot.
Az infláció az igazi adó ebben a háborúban. Kezdetben a városi középrétegre, az elvesztett megtakarításokkal rendelkező emberekre sújtott, akik most az új befektetési jövedelemadó fő célpontjai. De most a teher mindenkire kiterjed. A nagy háborús költségek az elmúlt három évben évente majdnem 7 százalékkal növelték a reáljövedelmet, ami több mint kétszerese a növekedés ütemének. Ennek az időszaknak vége. A reáljövedelem várhatóan csak 1% -kal nő idén, és 1,4% -kal jövőre. A háború előnyeit élvezők és az azt egyszerűen fizető emberek közötti szakadék tovább bővül.
A javasolt költségvetési megszorítások nem oldják meg az orosz kormány problémáit. Csak elhalasztja őket még egy évre, remélve, hogy a háború véget ér, az olaj ára helyreáll, vagy Washington enyhíti a helyzetét, mielőtt a számlát kifizetné. Minden évben kevesebb tartalékkal, drágább adóssággal, nehezebb adókkal és kevesebb lehetőséggel hagyja el Oroszországot a következő csapás kezelésére. Ha a háború elterjed ezen a télen, ahogy lehetséges, ezek a számok tavaszig csökkennek, ahogy azt az elmúlt két évben tették.
Az orosz gazdaság természetesen nem esik szét. De lassan rohad. Vlagyimir Putyin túszul ejtette Oroszország jövőjét, hogy kifizesse jelenlegi geopolitikai céljait. Az új költségvetés nem változtatja meg ezt a megállapodást, egyszerűen havi részletekkel egészíti ki az országot.
Alexander Kolyander az Eurázsia Csoport igazgatója, amely Oroszország politikájával és gazdaságával, Ukrajnával és a tágabb eurázsiai régióval foglalkozik. A Wall Street Journal riportere volt, és bankár a Credit Suisse-nál. Harkivben született, Ukrajnában, Londonban él.