A fegyveres konfliktusról szóló jelentések rendszeresen hivatkoznak a genfi egyezményekre, néha anélkül, hogy elmagyaráznák, mire vonatkoznak. A szerződések központi szerepet játszanak a nemzetközi humanitárius jogban: olyan szabályok, amelyek megvédik azokat az embereket, akik nem vagy már nem vesznek részt ellenségeskedésben, és korlátozzák a hadviselést. A hangsúly az emberek kezelése a konfliktus alatt. Az ICRC bevezette a humanitárius jogot
Az 1949-ben elfogadott négy genfi egyezmény a védelem különböző kategóriáival foglalkozik. Az első a szárazföldi fegyveres erők sérült és beteg tagjait érinti. A második a tengeri fegyveres erők sérült, beteg és hajótörött tagjait fedi le. A harmadik a hadifoglyok kezelését szabályozza, míg a negyedik a civileket védi. Együtt olyan keretet biztosítanak, amelynek jelentősége túlmutat a csatatéren. ICRC útmutató a szerződésekhez és a szokásos joghoz
Ezek a megkülönböztetések számítanak a jelentés olvasásakor. Egy katona elfogása, egy sérült személy kezelése és a civilek védelme nem azonos jogi kérdéseket vet fel. Egy alapos magyarázat az érintett személyeket és az alkalmazandó szabályokat azonosítja, ahelyett, hogy a “Genfi Egyezményt” egyetlen rendelkezéssel kezelné, amely minden háborús kérdésre választ ad.
A keret olyan konfliktusokat is elér, amelyek nem államok közötti háborúk. A közös 3. cikk, amely mind a négy egyezményben megjelenik, minimális védelmet biztosít a nem nemzetközi fegyveres konfliktusokban. Azoknak az embereknek, akik nem vesznek részt az ellenségeskedésben, beleértve azokat is, akik kiestek a harcból, humánus bánásmódra van szükségük, és megtiltják az olyan cselekményeket, mint például a kínzás, a hostage-take, valamint a megalázó vagy megalázó bánásmód. Alapvető jogi biztosítékokat is biztosít. Az ICRC magyarázata a humánus bánásmódra
A genfi egyezmények nem a teljes humanitárius jog. A kiegészítő jegyzőkönyvek és egyéb szerződések védelmet és korlátozásokat alakítanak ki, míg a szokásos nemzetközi jog szabályokat is biztosít. A jogi értékelés ezért több eszközre is hivatkozhat, nem egyetlen szerződésre. Az ICRC magyarázó megjegyzéseket tesz közzé az egyezmények jelentésének és alkalmazásának tisztázása érdekében. Genfi egyezmények és észrevételek
A támadásokra vonatkozó szabályok közé tartozik a megkülönböztetés, az arányosság és az óvintézkedések. A feleknek különbséget kell tenniük a civilek és a harcosok, valamint a polgári tárgyak és a katonai célkitűzések között. A feltételezett konkrét és közvetlen katonai előnyhöz képest várhatóan túlzott polgári kárt okozó támadások tilosak. A polgári károk elkerülése vagy minimalizálása érdekében megfelelő óvintézkedéseket kell tenni. Az ICRC iránymutatása a polgári lakosság védelméről
E szabályok alkalmazása egy adott eseményre bizonyítékot igényel. A fénykép igazolhatja, hogy egy épület megsérült, de nem feltétlenül igazolja annak használatát, amit a támadó tudott, vagy a figyelembe vett óvintézkedéseket. Hasonlóképpen, a cél meghatározása “katonai” nem rendel minden kérdést a jogszerűség a támadás. A környező tények továbbra is lényegesek.
Az olvasók számára hasznos különbséget tenni egy állítás, egy dokumentált vizsgálat és egy bírósági megállapítás között. Ezek a kifejezések a felelősség megállapításának különböző szakaszait írják le. A cikknek egyértelművé kell tennie, hogy ki tesz panaszt, és milyen bizonyítékok támasztják alá azt, ahelyett, hogy a politikai nyilatkozat nyelvét befejezett jogi értékelésként mutatná be.
A genfi egyezmények megértése nem követeli meg minden konfliktus rendezését. Azzal kezdődik, hogy felismerjük, hogy az emberek megtartják a védelmet a háború alatt, és hogy ezeket a védelmet konkrét szabályok és tények alapján kell megvizsgálni. A szerződések keretet kínálnak ahhoz, hogy pontos kérdéseket tegyenek fel az emberi bánásmódról, amikor a nyilvános vita a legpolarizáltabb.