Négy matróz túlélte a Dél-Csendes-óceánon a rendkívüli megpróbáltatást, miután egy sperma bálna elütötte a jachtjukat, ami katasztrofális károkat okozott, ami végül az óceán fenekére juttatta a hajót.
Az 52 lábnyi Tai Tam legénysége körülbelül 250 tengeri mérföldre északra a Norfolk-szigettől, amikor az ütközés szeptember 26-án, szombaton történt.
A becsapódás tönkretette a jacht hajótörzsét és megsemmisítette a kormányrendszerét, így a tengerészek órákig harcoltak, hogy megakadályozzák a hajó süllyedését.
Miután végül elhagyták Tai Tam-ot és egy mentőcsónakba költöztek, a négy matróz a tengeren töltötte az éjszakát, mielőtt egy konténer hajó mentette meg vasárnap kora reggel.
Mind a négy túlélte súlyos sérülések nélkül.
A hatalmas hatás figyelmeztetés nélkül jött.
Jemma Cooper ausztrál tengerész volt a kormánynál, amikor az ütközés történt.
A körülmények viszonylag nyugodtak voltak, amikor a jachtot hirtelen hatalmas erő érte.
Cooper azt mondta az AFP-nek, hogy volt egy hangos puffanás, mielőtt az egész hajót oldalra lökték.
A becsapódás elég erős volt ahhoz, hogy eltávolítsa a kormányállástól.
Kezdetben a legénység nem tudta, mit ütöttek le.
Aztán belenéztek a környező vízbe.
Cooper azt mondta, hogy láttak egy csapat spermabálnát a közelben, a becslések szerint 4-8 állat, a legénység tagja számlájától függően.
A tengerészek arra a következtetésre jutottak, hogy a jachtjuk összeütközött az egyik bálnával.
A kár gyorsan katasztrofális lett.
Jeremy Cooper, Jemma férje, a fedélzet alatt aludt, amikor a becsapódás felébresztette.
A helyzet súlyossága gyorsan nyilvánvalóvá vált.
A kormányberendezés a jobb oldalon megsemmisült és víz ömlött a jachtba.
A francia legénység tagja, Martin Jaffre később azt mondta, hogy az ütközés több sebet hagyott a hajótesten, és megrepedt az üvegszálas szerkezet.
A kormányrendszer súlyosan megsérült, így a legénység már nem tudta megfelelően irányítani Tai Tam-ot.
A vitorlázás hirtelen a túlélésért küzdött.
A személyzet vészjelzést adott ki
Körülbelül 30 perccel az ütközés után, a tengerészek aktiválták a vészjelzőjüket.
Az új-zélandi legénység tagja Terry Hetherington azt mondta, hogy a helyzet romlásakor teljes vészhelyzetet jelentettek be.
Az EPIRB-ként ismert Rádió Beacon-t jelző Vészhelyzet-helyzet korai aktiválása kritikus lenne a túlélésük szempontjából.
A vészjelzés riasztotta a mentési hatóságokat, és információt szolgáltatott a jacht helyzetéről a Csendes-óceán déli részén.
Új-Zéland mentési koordinációs központ elkezdett reagálni.
A legénység eközben tovább próbálta megmenteni a hajóját.
A tengerészek kétségbeesetten próbálták megállítani az áradást.
A négy matróz órákon át próbálta Tai Tam-ot a felszínen tartani.
Elszívták és manuálisan eltávolították a vizet, miközben megpróbálták megjavítani a sérült burkolatot.
A Jaffre a fedélzeten rendelkezésre álló anyagokat, beleértve a habot is, használta fel az árvíz lassítására.
Még a vízbe is belépett, hogy megvizsgálja a jacht alját, és felmérje a károkat.
A személyzet arra is törekedett, hogy megakadályozza a motor eltömülését, ahogy a víz tovább jutott a hajóra.
De a sérülés túl súlyos volt.
Jeremy Cooper később azt mondta, világossá vált, hogy a helyzetet nem lehet helyreállítani.
Új-Zéland katonai gépet küldött.
A mentőakció az új-zélandi védelmi erőket érintette.
Egy Royal New Zealand Air Force P 8A Poseidon tengeri felügyeleti légi járművet szállítottak a területre.
A légi jármű segített rádiókommunikációt létesíteni a tengerészekkel, és koordinálta a mentést felülről.
Az Új-zélandi Védelmi Erők által kiadott képek megmutatták a sérült jachtot a nyílt óceánon, és később dokumentálták a tengerészek megmentését.
A katonai légi jármű továbbra is érintett volt, mivel a mentők egy kereskedelmi hajót akartak a partra ragadt legénység felé irányítani.
A Tai Tam fedélzetén élő négy ember számára azonban a közvetlen kihívás életben maradt, amíg a segítség meg nem érkezett.
Végre elhagyták a jachtot.
A tengerészek megpróbáltak a sérült jachtjukon maradni, ameddig csak tudtak.
Egy jacht, még egy is, több védelmet nyújtott, mint egy mentőtutaj a Csendes-óceán közepén.
De szombat késő este nem volt reális alternatívájuk.
A négy matróz elhagyta Tai Tam-ot és átszállították a mentőcsónakba.
A körülmények szerencsére viszonylag nyugodtak voltak, és a legénység a holdfény előnyeit élvezte.
A jachtjuk egy ideig kapcsolatban maradt a tutajjal, miközben tovább süllyedt.
Végül a tengerészek egy újabb veszélyes döntéssel szembesültek.
Ki kellett vágniuk magukat.
Féltek, hogy a süllyedő jacht lehúzhatja őket.
Ahogy Tai Tam leereszkedett az óceánba, a legénység aggódott, hogy a jacht a víz alá húzza a mentőtutajt.
Vasárnap reggel kora reggel elvágták a tutajt a sérült edényhez vezető kötelet.
Nem sokkal később Tai Tam eltűnt a felszín alatt.
A négy tengerész egyedül volt egy mentőcsónakban a Csendes-óceánon.
Túlélték az ütközést.
Túlélték a süllyedést.
De meg kellett várniuk, amíg a mentők elérik őket.
Végre megjelent egy konténerhajó.
A segítség az MV Sofrana Surville formájában érkezett.
A konténer hajó körülbelül 143 méter hosszú, drámaian nagyobb, mint az apró mentőtutaj, ami a partra ragadt tengerészeket szállítja.
Az új-zélandi mentési hatóságok és a katonai légi járművek segítettek a kereskedelmi hajó irányításában.
Vasárnap reggel 6-kor a hajó elérte a tengerészeket.
Körülbelül 18 óra telt el a bálnával való ütközés óta.
De a hajó elérése nem vetett véget azonnal a veszélynek.
A fedélzetre jutni egy újabb kihívás volt.
A tengerészeknek el kellett költözniük a kis tutajukról a hatalmas konténerhajóra.
Jeremy Cooper emlékezett, hogy a hajó milyen félelmetes volt, amikor közeledett hozzájuk.
A négy matróz végül felmászott egy pilótalétrán, és biztonságban elérte a fedélzetet.
Körülbelül fél órán belül a fedélzeten voltak, kávét ittak és beszéltek a hajó kapitányával.
A megpróbáltatásuknak vége.
Az Új-Zélandi Védelmi Erők megerősítették, hogy mind a négy tengerészt biztonságban mentették meg.
Ki volt a négy tengerész?
A legénység három országot képviselt.
Az ausztrál pár, Jeremy és Jemma Cooper csatlakozott New Zealander Terry Hetheringtonhoz és Martin Jaffre francia tengerészhez.
Az ausztrálok élvezték a csendes-óceáni vitorlázást.
Korábban Új-Zélandra hajóztak, mielőtt északra utaztak Fidzsi-szigetekre, ahol több hónapot utaztak a szigetek körül.
Visszahajóztak Új-Zélandra, amikor az ütközés történt.
Ahelyett, hogy befejezték volna az utat Tai Tam fedélzetén, hazatértek, miután a Csendes-óceánon elvesztettük a jachtot.
A vészjeladó kulcsfontosságúnak bizonyult.
Új-Zéland mentési hivatalnokai hangsúlyozták, hogy a tengerészek felkészülése fontos szerepet játszik a sikeres kimenetelben.
Mike Clulow, a Mentési Koordinációs Központ műveleti vezetője azt mondta, a legénység helyesen cselekedett az ütközés után.
Kiemeli különösen az EPIRB korai aktiválására vonatkozó döntésüket.
Ez lehetővé tette a megmentők számára, hogy azonosítsák helyzetüket, és elkezdjék koordinálni a segítséget, mielőtt a jacht elsüllyedt.
Clulow szerint az incidens fontos emlékeztető volt, hogy a tengeren való felkészülés életeket menthet.
Az ügy kiváló példa arra, hogy a mentőeszközök miért fontosak a távoli vizeken való hajózás során.
Mekkora a sperma bálna?
A bálnák az óceán legnagyobb állatai közé tartoznak.
A felnőtt hímek körülbelül 50-60 láb hosszúságot érhetnek el, ami azt jelenti, hogy egy nagy hím nagyjából olyan hosszú lehet, mint az 52 láb hosszú Tai Tam.
Ők a legnagyobb fogú ragadozók a Földön.
A sperma bálnák híresek hatalmas fejükről és képességükről, hogy rendkívül mély merüléseket csináljanak, miközben tintahalra és más zsákmányra vadásznak.
A fajok átutazhatnak a világ óceánjainak hatalmas területein.
Egy ekkora állat és egy üvegszálas jacht ütközése hatalmas erőket hozhat létre, még a bálna agresszív viselkedése nélkül is.
Nincs rá bizonyíték, hogy a bálna szándékosan megtámadta Tai Tam-ot.
Az esetet ütközésnek írják le.
Mi történt a bálnával?
Az ütközésben érintett spermabálna állapota nem tisztázott.
A tengerészek a becsapódás után több bálnát láttak a környéken, de a jelentések nem igazolták, hogy a jachtot eltaláló állat megsérült-e.
A Nemzetközi Természetvédelmi Unió sebezhetőnek tartja a bálnákat.
Népességüket történelmileg elpusztította a kereskedelmi bálnavadászat.
Ma további veszélyekkel kell szembenézniük, beleértve a keveredést, a víz alatti zajt, a műanyag szennyezést és a hajókkal való ütközéseket.
A Tai Tam incidens azt mutatja, hogy az ütközések a kisebb hajók fedélzetén élők számára is komoly kockázatot jelenthetnek.
Bálnák ütköznek csónakokkal nem történik
A bálnák és a hajók találkozása nem példa nélküli.
A nagy kereskedelmi hajók jelentős veszélyt jelentenek egyes bálnapopulációkra, mivel az ütközések súlyosan károsíthatják vagy megölhetik az állatokat.
De az esetek, amelyekben egy bálna elég kárt okoz ahhoz, hogy elsüllyesszen egy hajót, kevésbé gyakoriak.
A CBS News megjegyezte, hogy a Tai Tam-incidens legalább a második jelentett eset volt kevesebb, mint két hónap alatt, amikor egy bálnaütközés elsüllyedt.
Júliusban egy bálna bukkant fel egy New Jersey-i tűzoltóhajó alatt, ami elsüllyesztette.
A tűzoltókat is megmentették.
Miért sikerült a mentőakció?
Számos tényező a tengerészek javát szolgálta.
A legénységnek volt vészhelyzeti felszerelése.
Gyorsan aktiválták a vészjelzést.
Tudtak kommunikálni a mentőhatóságokkal.
Az időjárás és a tengeri körülmények viszonylag kezelhetők voltak.
Egy katonai megfigyelő repülőgép állt rendelkezésre a művelet koordinálására.
És egy kereskedelmi hajó képes volt a helyzetük felé terelni.
Hetherington később elismerte, hogy a kimenetel lehet, hogy rosszabb körülmények között.
Azt mondta, hogy ha az ütközés körülbelül 24 órával korábban történt volna, amikor a körülmények különbözőek voltak, a következmények sokkal súlyosabbak lehettek volna.
Egy csendes-óceáni kaland az óceán fenekén ér véget.
Jeremy és Jemma Cooper számára Tai Tam elvesztése drámai véget vetett annak, ami egy kiterjedt csendes-óceáni kaland volt.
A jachtjuk átvitte őket Új-Zélandon és Fidzsin, mielőtt elindultak volna délre.
Az ütközés után órákkal a hajó eltűnt.
De a fedélzeten mindenki túlélte.
Jeremy Cooper csodálatos pillanatnak nevezte, hogy elérje a konténer hajót, annak ellenére, amit szörnyű befejezésnek nevezett.
A jachtot nem lehetett megmenteni.
A négy ember a fedélzeten volt.
És egy vészhelyzetben több száz tengeri mérföldre a szárazföldtől, egy vészjelző, összehangolt katonai reakció és egy elhaladó kereskedelmi hajó egy potenciálisan halálos ütközést egy figyelemre méltó túlélési történetgé változtatott.