Milliók fizetnek azért, hogy megnézhessék őket a filmekben, de Hollywood legnagyobb sztárjai vonakodnak a saját filmjeiket nézni.
A nyilvánosság számára furcsának tűnhet. Hogy tölthet egy színész hónapokat filmkészítéssel, hogy aztán elkerülje a végeredményt?
A válasz arra vonatkozik, hogy a művészek hogyan élik át munkájukat, személyes bizonytalanságaikat, és hogy milyen nehéz a nyilvánosság szemszögéből nézni magukat.
Johnny Depp az egyik színész, aki beszélt erről a témáról.
A Független interjúban az amerikai színész elmagyarázta, hogy megpróbálja nem nézni a filmjeit, mert a munkája véget ér, ha a film véget ér.
A Depp számára a karakter létrehozásának tapasztalatait, és nem feltétlenül azt, ahogy a képernyőn megjelenik.
Adam Driver, ismert szerepeiről a Star Wars, Házassági történet és House of Gucci, kifejezte hasonló hozzáállását.
Az NPR Frish Air show interjúja során a sofőr elmagyarázta, hogy az előadása miatt túlságosan kritizálhatja magát.
Megmutatta, hogy a filmforgatás során inkább a munkájára koncentrál, és nem tér vissza olyan művészi döntésekhez, amelyeket már nem tud megváltoztatni.
2019-ben a színész egy interjút hagyott az NPR-nél, miután egy darabot sugárzott a Házasság Történetből. Az esemény felhívta a nemzetközi média figyelmét, és munkájukkal ösztönözte a szereplők jelentéséről folytatott megbeszéléseket.
Még Joachim Phoenix, az Oscar Film Joker-díj győztese is arról beszélt, hogy nehéz magát a képernyőn látni.
Egy interjún a Time Out Londonnal, beismerte, hogy csak néhány filmet látott, amiben játszott.
Phoenix elmagyarázta, hogy a teljesítménylátás hatással lehet arra, hogyan értékeli a munkáját, és hogy nem szeret foglalkozni azzal, ami már megtörtént.
De nem minden színész kerüli el a filmjeit ugyanazért.
Egyesek kényelmetlenül érzik magukat a hangjuk vagy a megjelenésük miatt, mások attól tartanak, hogy a túlzott elemzés negatívan befolyásolhatja a jövőbeli értelmezéseket.
A pszichológusok ennek az aggodalomnak egy részét azzal a tendenciával kötik össze, hogy az emberek keményebben ítélik meg magukat, mint mások.
A Fenomen nem korlátozódik a színészekre. Sokan kényelmetlenül érzik magukat, ha a hangjukat hallják a felvételeken vagy videókat néznek.
A színészek, ez a tapasztalat lehet még intenzívebb, mert minden kifejezés az arcon, mozgás, és érzelmi válasz jelenik meg a nagy képernyőn, és lehet elemezni több millió néző.
A saját filmek nézésének megtagadása azonban nem jelenti azt, hogy egy színész elégedetlen a munkával, vagy nem tiszteli a nyilvánosságot.
Sok esetben ez csak egy módja annak, hogy megtartsuk a távolságot a kreatív folyamat és a végeredmény között.
Hollywoodot gyakran önbizalommal, hírnévvel és sikerrel teli világként ábrázolják. De a színészek történetei azt mutatják, hogy még a legnépszerűbb embereknek is lehetnek közös bizonytalanságaik.
És talán itt van a legérdekesebb paradoxon: a filmek, amiket a közönség újra és újra nézni akar, néha pontosan ez az, amit a főszereplőik nem szeretnek látni.